Twitter Facebook

Elmúlás és szolgálat


2015. június 3., 19:07
Sorozatunkban az idén 150 éves Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben a tanévben végzőket, Csizmadia Tibor rendezőasszisztens osztályának tagjait mutatjuk be. A sorozat írásai szerdánként, este 7 óra 7-kor jelennek meg.

2013 szeptemberében indult először rendezőasszisztens osztály az SzFE-n. Csizmadia Tibor tanítványai idén már végzősök. Kérdéseinkre ezen a héten Valkai Andrea és Tar Judit válaszoltak.

Valkai Andrea

Milyen darabokban és színházban dolgoztál eddig és hogyan kerültél bele a produkcióba?

A Színház-és Filmművészeti Egyetemen töltött két évem alatt eddig összesen hét produkcióban vettem részt, jelenleg pedig kettőben dolgozom. Az első évben a Katona József Színházban töltöttem több hónapot. Előbb a Máté Gábor rendezte Illaberek című produkcióban segédkeztem, majd Gorkij A nap gyermekei című drámájából készült, Fényevők című előadás próbafolyamatát követhettem végig, melyet Ascher Tamás rendezett. A Katona azért volt nagyon fontos számomra, mert másfél évig a Végh Ildikó által vezetett ifjúsági programban tevékenykedtem. Ez egyrészt kialakított egy erős érzelmi kötődést a színházzal, másrészt az egyetemi felvételire való készülésben is nagy segítséget jelentett.

Images_28472
Valkai Andrea
A katonás időszak után, a nyári hónapokban, a Szegedi Szabadtéri Játékok Háry János című előadásában végeztem gyakornoki munkát. Ezután, a 2014/2015-ös évad őszén a TÁP Színházzal kezdtem dolgozni az Egon Schiele élete vagy halála című előadáson, melyet az Átrium Film- Színházban mutattunk be. Ez volt az első olyan önálló munkám, ahol nem gyakornokként, hanem a produkció egyedüli asszisztenseként vettem részt. Az ezt követő munka, melyben dolgoztam, egy egyetemi vizsgaelőadás volt, melynek során Pintér Béla A sütemények királynője című drámájának részletét állítottuk színpadra, Markó Róbert rendezésében. Ez a munkafolyamat azért volt különleges számomra, mert korábban nem vettem részt egyetemen belül színpadra állított előadások létrehozásában. Ilyen szempontból ez volt számomra az első, itt tanulhattam meg az egyetemünk belső színházi működését.

Ezután, a 2015-ös év első hónapjaiban teljesítettem az egyetem elvégzéséhez szükséges szakmai gyakorlatomat, melynek során a Budapesti Fesztiválzenekar A varázsfuvola című előadásában végeztem rendezőasszisztensi és ügyelői munkát. Ezt követően visszatértem az egyetemi munkákhoz, Szilágyi Bálint rendezésében nemrég mutattuk be a Libalány című előadást, jelenleg pedig Lázár Helgával egy Julie-kisasszony előadáson, Tengely Gáborral és a harmadéves bábszínész-osztállyal pedig a Mackóélet/Mackóálom című vizsgaelőadáson dolgozunk.

Melyik volt a legizgalmasabb helyzeted egy próbafolyamat során?

Nap, mint nap izgalmas, sőt, gyakran abszurd dolgok történnek velem a munkámból kifolyólag, így nehéz csak egyet említeni. Ha mégis ki kellene emelnem egyetlen izgalmas helyzetet, talán azt választanám, amikor a Budapesti Fesztiválzenekar turnéján, Abu Dhabiban levezettem A varázsfuvola című operaelőadást, angol nyelven. Több szempontból különleges volt számomra ez a turné, például azért, mert azelőtt soha nem ültem repülőn, soha nem dolgoztam angolul, főleg nem színházi ügyelőként…szóval tulajdonképpen csak pislogtam, hogy mi történik velem…Rettenetesen izgultam, amikor az első előadás estéjén először szóltam a színházi hívóba. Nagy felelősség nehezedett rám, az előadásokon folyamatosan maximálisan kellett koncentrálnom, hangról-hangra követni a kottát, és az alapján koordinálni a produkciót, de csodás volt, imádtam!

Melyik volt a legnehezebb helyzeted?

Ami leginkább megvisel, az mindig a főpróbahét és a premier, de nem azért, mert abban az időszakban kell a legkoncentráltabban dolgozni, hanem azért, mert közeledik a munkafolyamat vége. Furcsa, hogy a színházi munkában azt szeretem a legjobban, ami egyébként a leginkább meg tud viselni, mégpedig az elmúlás. Csodálatos, hogy néhány hetente mindig valami új dologba vághatunk bele, de egy-egy igazán szerethető próbafolyamat után szörnyű tudomásul venni azt, hogy azok az emberek, akikkel heteken keresztül együtt dolgoztunk, és szinte minden napot együtt töltöttünk, soha nem lesznek együtt úgy, abban a formában még egyszer. A premierek előtt emiatt általában vigasztalhatatlan szomorúság fog el, valamiféle üresség-érzés telepedik rám, és ezért sokszor nem is tudok felhőtlenül örülni aznap este.

Melyik színházi forma áll hozzád a legközelebb, melyikben tudod elképzelni jobban a jövőd?

Images_28474
Valkai Andrea
Alapvetően minden műfajra és színházi formára nyitott vagyok, és mindig igyekszem új dolgokat kipróbálni, de egyre inkább úgy érzem, hogy a zenés színház, különösen az opera az, ami a legközelebb áll hozzám. Ennek egyrészt az az oka, hogy korábban zenei tanulmányokat folytattam, s ezért kifejezetten igénylem azt, hogy zenével foglalkozzak. Már több alkalommal, még a Szegeden töltött egyetemi éveim alatt is lehetőségem nyílt operaelőadásban dolgozni, de az első igazi munkám, melyben egyedül töltöttem be egy felelősségteljes munkakört egy operaelőadásban, az a már korábban említett Budapesti Fesztiválzenekar A varázsfuvola című előadása volt, melyen dolgozva rengeteget tanultam zeneértésről, színházcsinálásról, és csodálatos dolgokat tapasztaltam meg rendezőasszisztensként és ügyelőként egyaránt. A munkafolyamat közben azt éreztem, hogy valami olyanra találtam rá, amiben jól érzem magam, és amit nem akarok elengedni.

Mit szeretsz az asszisztensi munkában?

A rendezőasszisztensi munka alapvetően egy olyan szakma, amit sokszor én magam sem tudok úgy definiálni, hogy az valóban lefedje és szemléletesen érzékeltesse azt, hogy mit csinálok nap, mint nap. Hiszen minden nap mást! Azonban ami számomra az egyik legfontosabb, és amit személy szerint a legjobban élvezek a munkámban, az a sokoldalúság. Szeretem, hogy soha sem tudhatom, hogy mit kell megoldanom a következő pillanatban, és milyen módon. Hogy a legtöbb rám váró feladatnak nincs ”receptje”, nekem kell kitalálnom, hogyan oldom meg. Emellett azt is kifejezetten élvezem, hogy felhasználhatom a különböző területeken szerzett tudásomat, a zongorázástól kezdve a sálkötésig…, de fény-és hangtechnikát kezelni is imádok, és a díszletépítéssel sincs gondom. Szóval a lényeg, hogy ne unatkozzak…és nem utolsó sorban, asszisztensi munkáim során olyan dolgokat is megtanulhatok, amiket egyébként lehet, hogy sohasem, például, hogy mi az a hatlapfejű anya.

Mit adott neked az egyetem?

Gyerekkorom óta foglalkozom színházzal, de sokáig nem tudtam, hogy pontosan mit szeretnék csinálni, és hogyan fogom megvalósítani színházi jellegű törekvéseimet. Vidéki, kisvárosi fiatalként nem bővelkedtem lehetőségekben. Ezért végül kerülő úton jutottam a színművészetire, előbb elvégeztem egy Ének-zene alapszakot a szegedi egyetemen, majd egy Színháztudomány mesterszakot a Károli Gáspár Egyetemen. Ekkor jött a színművészeti, ahol a színházcsinálást valóban gyakorlatban tanulhattam meg. Ez néha kifejezetten mélyvíz-jellegű volt, de a színházi szakmák pont olyanok, hogy egyedül akkor lehet őket megtanulni, miközben csináljuk. Az egyetem által lehetőségem nyílt egymástól nagyon különböző (zenés, prózai, báb, független, kőszínházi, és szabadtéri) előadások színpadra állításában is részt venni. Ez az egyik legértékesebb dolog, amit ettől az intézménytől kaphattam, hiszen csak így tudok rájönni arra, hogy mit szeretnék – ha előbb kipróbálok mindent.

Tar Judit

Milyen darabokban/színházban dolgoztál eddig és hogyan kerültél bele a produkcióba?

Images_28475
Tar Judit
Nekem a SZFE színházi-rendezőasszisztens szaka hozta meg a várva-várt színházi lehetőségeket. Az osztályfőnökünk, Csizmadia Tibor már az első hónapban felajánlotta, hogy segít nekünk gyakorlati helyet találni. Az ő segítségével kerültem be a TÁP Színházba, mint produkciós-asszisztens. Az első igazi megmérettetés rögtön ez az alternatív színház volt, ahol a vasalástól a súgásig, a fuvarozástól a kellékezésig mindenben szükség volt rám. 4 hónapig végeztem ezt a munkát, melynek során sikerült annyi asszisztensi tapasztalatra szert tennem, amennyit egy anyagi- és emberi erőforrásokkal jobban ellátott színháznál talán évekbe tellett volna megszerezni. Ezt követően a TÁP Színház elnöke, Vajdai Vilmos felajánlotta, hogy vegyem át a pályázati-pénzügyi feladatok intézését, ami egy újabb perspektívát jelentett a színházi ismereteimben. 9 hónapig töltöttem be a produkciós vezetői feladatkört. Innen megint csak Csizmadia Tibor ajánlott be az Budapesti Operettszínházba, hiszen tudta, hogy titkos, vagy talán mégsem annyira titkos vágyam volt, hogy ott dolgozhassak. Februártól a Budapesti Operettszínház művészeti titkárságán tevékenykedtem, a turnémenedzser mellett gyakornokoskodva. Áprilistól sajnos elhúzódó betegeskedésem miatt nem folytathatom ottani munkámat.

Melyik volt a legizgalmasabb helyzeted egy próbafolyamat során?

Be kellett állnom egy már futó előadásba kellékes-díszítő-asszisztensnek úgy, hogy dupla előadást játszott a társulat, és az első előadást még az elődöm csinálta végig, de már a másodikat nekem kellett. Ebben az volt az érdekesség, hogy az első előadás előtt 2 órával mondta el az elődöm, hogy mi a feladatom, ami nyilván sokkal komplexebb volt, mint amit csak úgy, hipp-hopp megjegyez az ember. A színészek is aggódtak, hogy meg tudom-e csinálni. Füzettel a díszletek mögött, gondterhelten rohangáltam, de végül lement a dupla előadás minden probléma nélkül, és még hátba is veregettek, hogy milyen jól helytálltam. Nyilván remegett a térdem másnapig.

Melyik volt a legnehezebb helyzeted?

Images_28476
Tar Judit
Nem egy adott szituáció okozta a legnagyobb nehézséget, hanem egy periódus, amikor egyszerre workshopokon is kellett asszisztenskednem, valamint 4-5 futó előadás háttérmunkáit is én vittem, és mellette az Egyetemen a vizsgaidőszakban is teljesítenem kellett. Előfordult, hogy a kimerültségtől az egyik vizsgán szinte a nevemre sem emlékeztem, sőt sírva is fakadtam. Ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy optimalizálni kell a vállalásaimat, prioritásokat kell meghatároznom, különben tönkremegyek a nagy akarásban. Remélem, elmondhatom, hogy most már jobban megy ez a fajta rendszerezés.

Melyik színházi forma áll hozzád a legközelebb, melyikben tudod elképzelni jobban a jövőd?

Bár legfőképpen független színházi tapasztalatom van, mégis inkább a kőszínházi forma, azon belül is a zenés színház vonz. Szeretem a kőszínházi szervezettséget, ahol mindenkinek megvan a maga felelősségi köre, és az egész egy olajozott gépezetként működik. Mellette persze hiányzik a függetlenek spontaneitása és szabálytalan gondolkodása.

Mit adott neked az egyetem?

Elsősorban egy kiforrott színházi látásmódot, melyet az elméleti és a gyakorlati oktatás formált. Tágult a látóköröm a kortárs és klasszikus drámai műveltség terén és alkalmam nyílt olyan gyakorlati kurzusokon is részt venni, melyekre még több éves színházi munkálkodás folyamán sem feltétlenül lett volna lehetőségem. (ilyen például a báb rendezés és asszisztencia kurzus) Emellett a kapcsolati rendszert is megadta, ami szükségesnek bizonyult ahhoz, hogy gyakorlati helyet találjak. Az osztályunk igen összetartó, és amiben csak lehet, segítjük egymást, amit kivételesnek érzek a színházi munka kapcsán. Olyan élményeket kaptam, melyek bizonyára végig fogják kísérni a szakmai- és a magánéletemet egyaránt.

Mit szeretsz az asszisztensi munkában?

Furcsán hangozhat, de szeretem, hogyha jól szolgálok egy ügyet, és a szolgálni nálam főképp az alázatra utal. Asszisztensként gyakorlatilag minden terület kapcsán érintett vagyok, és össze kell koordinálnom mindenféle tevékenységet, ami sokszor lehetetlen feladatnak tűnik, de amikor tisztul a kép, akkor végtelen örömmel tölt el, hogy jó irányba haladunk, és a produkció meg fog valósulni. Emellett nagyon szeretek tyúkanyóként összefogni, vigasztalni embereket, elhitetni velük, hogy minden óriásinak tűnő nehézség pikk-pakk megoldódik, és a közös akaratból végül úgyis csak megszületik az előadás.

Címkék

A téma folytatása

Ráhatás és pirotechnika 2015. június 10., 19:07

Korábbi hírek e témában

Kvintesszencia és szerelemmunka 2015. április 22., 19:07

Búgócsiga és jackpot 2015. április 29., 19:07

Feladatkörök és premierbuli 2015. május 6., 19:07

Kölcsönsertés és whisky 2015. május 13., 19:07

Bábszínház és asszisztensmaffia 2015. május 20., 19:07

Próbafolyamat és Radnóti 2015. május 27., 19:07

0 hozzászólás