Twitter Facebook

Ráhatás és pirotechnika


2015. június 10., 19:07
Sorozatunkban az idén 150 éves Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben a tanévben végzőket, Csizmadia Tibor rendezőasszisztens osztályának tagjait mutatjuk be. A sorozat írásai szerdánként, este 7 óra 7-kor jelennek meg.

2013 szeptemberében indult először rendezőasszisztens osztály az SzFE-n. Csizmadia Tibor tanítványai idén már végzősök. Kérdéseinkre ezen a héten Kovács Henrietta és Magyar György válaszoltak.

Kovács Henrietta

Milyen darabokban/színházban dolgoztál eddig és hogyan kerültél bele a produkcióba?

A Bárka Színházban kezdtem el színházzal foglalkozni. Másodasszisztens voltam Vidovszky György két darabjában, az East Balkán -ban és A harmadik hullámban. Miután az ELTE-n elvégeztem a magyar-színháztudomány szakot, úgy döntöttem, a színházcsinálást választom a színházelmélet helyett, így hát jelentkeztem a Színművészetire. Az egyetemen keresztül kerültem be Hegymegi Máté vizsgadarabjába, a Bűnös természetbe, amit a Trafóban mutattunk be, voltam gyakorlaton a Szikszai Rémusz által rendezett Amadeusban, a KoMod Színházban két éve vagyok társulati tag. Idén télen a Nylon Group asszisztense voltam a Jurányiban bemutatott Halotti Thorban, jelenleg pedig Mohácsi János által rendezett Hairben dolgozom. Eleinte én kerestem gyakorlati helyeket, de az utóbbi évben már felkérések által kerültem be egy-egy produkcióba.

Melyik volt a legizgalmasabb helyzeted egy próbafolyamat során?

Images_28585
Fotó: Torják Orsi
Kovács Henrietta
Nincs olyan próbafolyamat, ahol minden rendben van. Ha nincs izgalom, ott valami nagy baj van. Nincs egy konkrét helyzet, az a legizgalmasabb, hogy mindig előrébb kell járni fejben mindenkinél, előre gondolkodni, megismerni annyira a rendezőt, a munkatársakat, hogy tudd, mi lesz a következő mondata, és hogy old meg előre a helyzeteket. Hogyan oldj meg úgy egy problémát, hogy észre se vegyék, hogy egyáltalán létezett. Az egyetemen mondták azt, hogy akkor jó egy asszisztens, ha észre se veszik, hogy ott van. Akkor ugyanis minden gördülékenyen megy, valószínűleg mindent jól csinált, és nem jutott el a probléma a rendezőig. Azt meg úgyis csak te tudod, hogy milyen köröket futottál le, és küzdelmeket folytattál a háttérben.

Melyik volt a legnehezebb helyzeted?

Marhatüdőt szerezni, premieren fényjeleket diktálni, eltűnt kellékeket azonnal pótolni, fél órával a bemutató előtt új szöveget tanulni a színésszel… Sok nehéz helyzet van egy próbafolyamatban, nem tudnék egyet mondani. A legnehezebb része talán az emberi kapcsolatok kezelése, és a saját nyugalmam – vagy annak látszatának – megőrzése. Bármi történjék, az asszisztensen nem látszódhat semmi; remegő gyomorral bár, de sztoikus nyugalommal kell megoldani minden helyzetet. Ez nagyon nehéz; minden konfliktust elsimítani, ütközőpontnak és állandó támpontnak lenni. Önmagadat háttérbe szorítani a közös cél, egy új dolog születése érdekében.

Az egyetemi képzés mivel segítette a majdani rendezőasszisztensi munkádat?

Elsősorban azzal, hogy olyan lehetőségekhez segített hozzá, amihez a Színművészeti nélkül nem, vagy csak nehezen, sok kerülő úton juthattam volna. Olyan produkciókba kerülhettem be, amikre igazán kíváncsi voltam, olyan emberektől tanulhattam, akiknek a munkáit tisztelem. A tanáraim és a gyakorlatvezetőim (Gyulay Eszter, Lovas Ági, Skrabán Judit) között is olyan embereket ismerhettem meg, akik nagyon sok hasznos tanáccsal láttak el, és óriási támogatást nyújtottak, kezdve azzal, hogy elképesztő bizalommal állnak hozzánk, és segítenek munkalehetőséget találni.

Melyik színházi forma áll hozzád a legközelebb, melyikben tudod elképzelni jobban a jövőd?

Ez idáig főleg független színházi produkciókban dolgoztam, amit egyrészről nagyon szeretek, másfelől nagyon nehéz, mert teljes a bizonytalanság a jövőt illetőleg. Előadásról előadásra élek. Az ember százfelé van, egyik próbáról rohan át a másikra, este egy harmadik helyre a futó előadására. És mivel ezekben az asszisztens csinál mindent, egyszerre rengeteg dolgot kell koordinálni. Itt nincs olyan, hogy kiadsz feladatokat, vagy csak ellenőrzöd őket, mert minden a te felelősséged. Egy kőszínházban valószínűleg könnyebb, a függetleneknél viszont sokkal izgalmasabb, hogy folyamatosan új helyzetekbe kerülsz, új embereket ismersz meg, sokkal kreatívabb tudsz lenni, és jobban részese vagy az alkotói munkának is. De egyik forma elől sem zárkózok el, sokfelé kipróbálnám magam.

Images_28586
Kovács Henrietta

Mit szeretsz az asszisztensi munkában?

Lovas Ági mondta nekünk mindig, hogy ha egy színész a bemutatóig nem tudja a szöveget, az a súgó hibája. Így van ez szerintem az asszisztenssel is a próbafolyamat, és az előadás viszonylatában. Látszólag a háttérben dolgozik, de rengeteg ráhatása van mindenre, nagyon sok múlik a kommunikációján, a szünetben odasúgott félmondatokon, az időben észrevett hibákon, hogy mennyire képes a művészi koncepció szerint gondolkodni, és intézni a dolgokat. Nagyon sok mindenben dönt az asszisztens, első körben az ő szűrőjén mennek át a dolgok, úgyhogy erősen tud befolyásolni egy próbafolyamatot, de akár az előadás milyenségét is. Ez szerintem nagyon izgalmas: úgy működni egy próbafolyamatban, hogy gyakorlatilag minden egyes mozzanatod egy segítségadás, ahol az egyetlen létező cél, hogy jó előadás jöjjön létre. Nagyon jó mindig új emberek között, új helyzetekben lenni, és mivel minden próbafolyamat, minden csapat más és más, sosem unod meg. Egyébként ez nem is igazán szeretés kérdése, ez olyan, mint ahogy általában a színházzal vagyok: nincs másik út.

Magyar György

Images_28584
Fotó: Torják Orsi
Magyar György
Milyen darabokban/színházban dolgoztál eddig, és hogyan kerültél bele a produkciókba?

Több helyen dolgoztam a képzés ideje alatt. A Vígszínházban és a Pesti Színházban részt vettem a Vízkereszt, vagy amit akartok, a Vőlegény, a Toldi és A Mester és Margarita próbáin. Dolgoztam az Operaházban A csengő című operában, Fehér Balázs Benő rendezésében, és az Aquincumi Múzeumban is. Ebben az évadban Szenteczki Zita rendező-hallgató asszisztense voltam az Iphigeneia A-tól T-ig című görög drámában az SzFE-n, és gyakornokként dolgoztam az Operettszínházban az Isten pénze, illetve az Én és a kisöcsém című előadásokban. Jelenleg a FAME című musicalt próbálom ugyanitt. Emellett, a maradék időmben a Carmen és a Parasztbecsület/Bajazzók próbáit néztem az Operaházban.

Melyik volt a legizgalmasabb helyzeted egy próbafolyamat során?

Izgalmas helyzet inkább előadás közben adódott. A csengő című operát az utcán játszottuk, és én ügyeltem az előadást. Ez annyit jelentett, hogy a bámészkodó emberek között rohangáltam, kottával és rádióval, mikor honnan láttam be jobban a színpadot. A feladatom a pirotechnika és a kórus irányítása volt, hiszen több tíz méter magasan álltak egy erkélyen. Egy ázsiai turista lefogta a kezemben a kottát előadás közben, és elkezdte fotózni a címlapot, épp mielőtt a pirotechnikát kellett volna indítanom. Megkértem, hogy ne tegye. Szintén ebben az előadásban történt, hogy egy szereplő rosszkor indult el, ezért majdnem alatta robbant fel az egyik füstbomba. Szerencsére az ijedtségen kívül nem volt probléma. És jelentett gondot már egy repülőgép is, ami serényen permetezte az előadás közönségét Aquincumban.

Melyik volt a legnehezebb helyzeted?

Amikor a kamaraelőadások után belecsöppentem az igazi, nagy apparátust mozgató produkciókba. Sok mindent lehet tanulni egy olyan előadás során, amin és amiben rengeteg ember dolgozik. Ez egy kemény agyi és fizikai munka. A legnehezebb talán az, amikor az előadás a próbateremből bekerül az eredeti térbe. Amit heteken keresztül csak jelzéskellékekkel és díszlettel próbáltunk, az hirtelen egy teljesen idegen helyre kerül. Ekkor indulnak az igazi szülési fájdalmak. Persze ez a legizgalmasabb is az egészben.

Melyik színházi forma áll hozzád a legközelebb, melyikben tudod elképzelni jobban a jövőd?

Mindenképpen nagy színházban. Vonzanak a sok embert mozgató előadások. Amellett, hogy nézőként is lenyűgöz, ha egy produkció igazán nagyszabású, régóta arra vágyom, hogy részt vehessek az ilyen fajta színházcsinálásban. Imádom a stúdiószínházi előadásokat is, de a nagy volumenű színház mozgat meg igazán. Amióta az eszemet tudom, erről álmodozom, és minden jel arra mutat, hogy ez meg fog valósulni.

Images_28587
Magyar György

Mit szeretsz az asszisztensi munkában?

Elsősorban, hogy színházban dolgozhatok, olyan emberekkel, akiket régóta csodálok. Nekem a színház egy misztikus hely, legyen az bármilyen stílusú, méretű, állapotú. Ott valami megszületik, amit néznek, optimális esetben sokan, és akik csinálják, azok mindent beleadnak, hogy esténként létrejöjjön az előadás. Ezért nagy ajándék nekem ez az egész. Igazi öröm, amikor elkészül egy előadás, és a sok kis apró részletből egy nagy egész lesz. Talán az első olyan próba a legszebb, amikor egyben megy az előadás. Ha ebben részt tudok vállalni, akkor igazán jól érzem magam, és büszkeséggel tölt el.

Mit adott neked az egyetem?

Rengeteg mindent kaptam. Elsősorban egy fantasztikusan összetartó csapatot, akikkel maximálisan átérezzük egymás problémáit, hiszen ugyanazzal foglalkozunk. Nagyon vicces, amikor összejövünk, és mindenki bedobja a közösbe, amit épp tapasztalt az adott helyen, ahol dolgozik. Ez hasznos is, hiszen ha olyan színészt kell egyeztetni, aki közös nevező két előadás között, amin dolgozunk, akkor sokszor elég csak átkopogni a szomszéd kollégiumi szobába. Viccesen csak asszisztensmaffiának szoktunk hívni magunkat egymás között. Emellett pedig rengeteg olyan kapcsolatra és barátságra tettem szert, amiről eddig álmodni sem mertem.

Címkék

KoMod Színház A harmadik hullám A Mester és Margarita Amadeus Én és a kisöcsém Hair Halotti Thor Iphigeneia A-tól T-ig Vízkereszt, vagy amit akartok Vőlegény

Korábbi hírek e témában

Kvintesszencia és szerelemmunka 2015. április 22., 19:07

Búgócsiga és jackpot 2015. április 29., 19:07

Feladatkörök és premierbuli 2015. május 6., 19:07

Kölcsönsertés és whisky 2015. május 13., 19:07

Bábszínház és asszisztensmaffia 2015. május 20., 19:07

Próbafolyamat és Radnóti 2015. május 27., 19:07

Elmúlás és szolgálat 2015. június 3., 19:07

0 hozzászólás