Twitter Facebook
Nézőpont (Émile Ajar: Előttem az élet – In memoriam Margitai Ági - Rózsavölgyi Szalon Arts & Café) megosztása Facebookon Nézőpont (Émile Ajar: Előttem az élet – In memoriam Margitai Ági - Rózsavölgyi Szalon Arts & Café) megosztása Twitteren
Nézőpont

Émile Ajar: Előttem az élet – In memoriam Margitai Ági (Rózsavölgyi Szalon Arts & Café)


7óra79 pont
Közösség7.00 pont

Az élet szaga és illata

Mit élhet át egy másik kultúrából érkezett ember közöttünk, európaiak között? Mit lát meg belőlünk és emberségünkből a vele való bánásmódon keresztül? Émile Ajar kemény, a szívet egyszerre mosolyra ingerlő és próbára tevő szövegéből, az Előttem az életből Alföldi Róbert másodjára – ezúttal in memoriam Margitai Ági – rendezett előadást a Rózsavölgyi Szalon számára. Ez a mostani rendezői olvasat a nem egész másfél évvel ezelőtti színpadra állításhoz képest szikárabbra sikeredett, jelenetei emblematikusabbak, ezáltal az ajari világ lényegét pontosabban tárja elénk.

Az előadás Momo (Nagy Mari), a tizenéves arab kisfiú története, akit a kupleráj tulajdonosnője, Rosa mama (Csomós Mari) nevel fel, cserébe a gyerek után havonta érkező pénzesutalványokért. És persze mindez egy korszak, a huszadik század története is ambíciókkal és a túlélési ösztönből fakadó, csúcsra járatott élni akarással. Emellett nem kevésbé szól rólunk is: “európaiságunkról”, befogadni és szeretni képes, avagy mindezekre képtelen lelki habitusunkról.

Images_29040
Előttem az élet - In memoriam Margitai Ági - Csomós Mari és Nagy Mari

Momo és Rosa mama koncentrikusan építkező játékába fokozatosan, különböző intenzitással kapcsolódik be később Lola (Lukács Sándor), a transzvesztita barát és pártfogó, valamint Juszef (Jordán Tamás), Momónak az elmeosztályról a fiához látogató apja. Ennek a másodszori rendezésnek/átrendezésnek a titka talán éppen az egyre inkább kiterebélyesedő színészi játékban rejlik. Csomós Mari Rosa mamaként egész színpadi lényével a percről-percre szembetűnőbb öregedést: az elfáradás halálának és a halálban való elfáradásnak a metamorfózisát mutatja meg már-már mesteri módon. A valaha nagy kuncsaftkörrel bíró konzumnő úgy fogy el előttünk, mint a gyertyabél. Mindezt olyan elemi erővel, minden rá- és túljátszástól mentesen teszi, hogy az elmúlásnak ez a lassú fájdalmassága képes kitölteni a szalont – túlterjeszkedve a piciny, fotelből és két tonett székből álló, minimalista színpadon (díszlet-jelmez: Cselényi Nóra). Ráadásul Csomós Mari nem csak Rosa mama kérgesedő lelkét, hanem a gyermekhez való egyre szorosabb kötődését is megmutatja nekünk.

Images_29037
Előttem az élet - In memoriam Margitai Ági - Nagy Mari és Lukács Sándor

Momo és Rosa mama játéka egy körüldadoghatatlan szimbiózis, ahol Nagy Mari Momója gyermeki leleménnyel és megtörhetetlen életakarással kapcsolódik Rosa-hoz. Éppen ettől a szimbiotikusságtól lesz azután mindkettőjük játéka mégis karakteresen más, és egymás ellenpólusaiként válnak egymásra utalt entitásokká. Nagy Mari Momója kérdez, kér és kérdőre von. Egy eleven gyerek, aki közben ártatlansága folytán élő lelkiismeretként tükröt is tart a másik elé. A kiszolgáltatottság érzését úgy közelíti hozzánk, hogy ösztönös tudatlansággal számon kéri, hogy mi mit tennénk ugyanebben a helyzetben. Ez a Momo egyszerre egy koraérett bölcs, aki túllát minden kicsinyes túlélni akaráson, mégis gyermeki módon naiv. Mintha ezáltal is elmélyíteni akarna egy elemi tényt (semmiképp sem tudatosan, sokkalta inkább ösztönösen és minden érzelgősségtől mentesen): szeretet és elköteleződés nélkül nem vagyunk képesek élni!

Ehhez a Momo-Rosa mama játék-maghoz, mint átvonuló, mégis nélkülözhetetlen epizodistaként kapcsolódik Lola figurája. Lukács Sándor transzvesztitája nem a hajtűk dobálásától válik nővé, hanem a gyermekre való vágyakozás őszinteségétől. Érzi, hogy saját, messze nem szokványos élete is akkor ér révbe, ha valaki másért is kész felelőséget vállalni, mint önmaga. Mindez ott van abban a piros kimonóban, amit a haldokló Rosa-nak ad ajándékba. Lukács Sándor Lolája – tűsarkain innen és túl – így válik a kötődni vágyást az átlagostól eltérő módon kereső, és éppen ezáltal az átlagosnál is elemibb erővel kívánó buzimacájává.

Images_29039
Előttem az élet - In memoriam Margitai Ági - Nagy Mari, Csomós Mari és Jordán Tamás

Tovább árnyalja és mélyíti a darabot Jordán Tamás makacs Juszefja, aki mint megakadt lemezjátszótű, végeérhetetlenül mindig csak ugyanazt a szólamot ismétli. Arababb az arabnál, és pont ezért európaibb az európainál. Nem tud tolerálni, nem tud megérteni, csak darálja önfelmentő igazságait. Rosa-val való kettősük darab a darabban: az öregedésben bölccsé lett és a makacsságába belehalni is kész elvakultság szenvedélyes párharca.

Ez az újrarendezett, Alföldi Ajar-adaptáció (dramaturg: Vörös Róbert) nem akar direktbe üzenni az érzelmeknek, és nem is emóciókat gyűjtöget, ahogy Émile Ajar prózája sem. Sokkalta inkább egy idegen világ életszagúságát szólaltatja meg kérlelhetetlen, gyermeki őszinteséggel. Mindezt szoros, szikár, feszített modorban teszi. Talán éppen azért, hogy indirekt módon megéreztesse, hogy az életszagúság képes megteremteni azt a bukét és aromát, ami már illat.

(2015. szeptember 1.)

Csatádi Gábor

2015. szeptember 8., 07:07

0 hozzászólás