Twitter Facebook
Nézőpont (Stephen Sondheim, Burt Shevelove, Larry Gelbart: Félúton a Fórum felé - Thália Színház) megosztása Facebookon Nézőpont (Stephen Sondheim, Burt Shevelove, Larry Gelbart: Félúton a Fórum felé - Thália Színház) megosztása Twitteren
Nézőpont

Stephen Sondheim, Burt Shevelove, Larry Gelbart: Félúton a Fórum felé (Thália Színház)


7óra75 pont
Közösség6.17 pont

Félúton a nevetés felé

Az előadás első több mint öt perce nem áll másból, mint hogy a főszerepet alakító Vida Péter arról énekel, hogy itt ma egy komédiát látunk és nevetni fogunk. Noha Stephen Sondheim különleges zenéje sokszor elragadó, az operanyitányokkal vetekedő hosszúságú bevezető ezúttal már az első pár strófa után vontatottá válik. Ez a szituáció az egész előadást jól jellemzi: a Félúton a Fórum felé megvalósítása egyáltalán nem értékek nélküli, ám a túlnyújtások és a lassú cselekményvezetés mindezt elhomályosítja.

A Magyar Színházban tavaly bemutatott Sondheim-mű, a Vadregény, noha a visszajelzések alapján megosztó előadás lett (számos hibával a megvalósítás során), finoman tabut döntögető témaválasztásával, ironikus humorával, valamint az ezekhez illő remek dalokkal és dalszövegekkel ki tudott emelkedni a musicalek mezőnyéből. Ezúttal azonban az összetevőknek épp a sava-borsa hiányzik, így csupán egy prózai vígjátékot látunk zenei betétekkel.

Images_28931
Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina
Félúton a Fórum felé - Mózes András, Vida Péter és Bánovits Vivianne

Ráadásul a Plautus három egyfelvonásos művéből összeállított darab története a megtévesztésig hasonlít egy sablonos francia bohózatra. Adott egy vele egykorú, diktátorhajlamú felesége mellől félrekacsintgató, idős patrícius, egy hősszerelmes fiatalember, egy őt segítő értelmes rabszolga, egy őt gátló, komikusan stréber rabszolga és néhány, a cselekményt még tovább bonyolító, érdekes mellékszereplő. Félreértések, ajtócsapkodások, gatyaletolás – kacaj, taps, kalap-kabát…

Azonban ez a forma ezúttal mégsem működik maradéktalanul. Maga a történet túlságosan is lassan bontakozik ki előttünk, emiatt az első felvonás – jobb szó híján – egyszerűen unalmas. A második rész kétségtelenül frappánsabb és izgalmasabb is (ami így mégiscsak szerencsésebb, mintha fordítva lenne), ám egy bohózatra hajazó előadás során már néhány jelenetnyi eseménytelenség is kockázatos, nemhogy egy egész felvonás. És ezt nem menti az sem, ha egyébként az egész előadást egyfajta karikatúrának tekintjük is.

Images_28932
Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina
Félúton a Fórum felé - Szabó Győző (elől)

Ráadásul ennek a műfajnak az elsődleges feltétele a másodpercre kiszámított, egyre gyorsabban pörgő cselekmény, amit ezúttal sokszor éppen Sondheim dallamai törik meg ezt: a zenei betétek ugyan színesebbé teszik a történteket és különlegesebbé az előadást, ugyanakkor kétségtelenül tovább lassítják mindkettőt. Sondheim zenéje egyszerre frappáns és éppen a kellő mértékben rómaias – azonban a cselekmények pörgésének már említett igénye miatt kérdés, hogy az ilyen jellegű bohózatokhoz egyáltalán illenek-e dalbetétek.

A Réthly Attila rendező által vezetett alkotói csapat egyébként korrektül megoldotta a feladatát. Velich Rita római jelmezei látványosak, Cziegler Balázs épületdíszletei pedig nem csak célravezetőek, de olykor önálló humorforrásként is szolgálnak. A Silló István vezette zenekar harmonikusan működik együtt az előadással, Kocsis Tamás koreográfiái pedig fontos pillanatokban lendítenek az előadáson – mindezt ráadásul úgy teszik, hogy az elsődleges látványelemnek számító, három lányból álló tánckart is jól használja fel a produkció.

Images_28930
Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina
Félúton a Fórum felé - Molnár Piroska és Szombathy Gyula

Mindemellett a színészeken sem múlik semmi. Vida Péter ismét bizonyítja, hogy az ország egyik legkiválóbb karakterszínésze, és a szó legjobb értelmében komédiázza végig az előadást, sokszor a hátán cipelve azt. Molnár Piroska és Szombathy Gyula kettőse egyenként és együtt is jól működik, ráadásul ők azok, akik a bohózatcsinálás közben a leginkább képesek megmutatni karakterük emberi oldalát. Szabó Győző hetvenkedő katonája testhezálló (ha épp nem énekel), és Pindroch Csaba sarkítva alakított lánykereskedője is illik az előadás jellegéhez, valamint Domonkos Zsolt Hysteriuma is dicséretesen megformált szerep. Azonban a hősszerelmeseket játszó Bánovits Vivianne és Mózes András nem képes meggyőzni minket arról, hogy a látott hajcihő valóban az ő szerelmük miatt történik.

Vannak az előadásnak jól működő részei, jelenetei: a színház a színházban keret több humoros lehetőséget is rejt magában, valamint néhány morbidabb epizód és több mellékszereplő is joggal kapja meg a neki járó nevetést a nézőtérről. A legtöbb vicc azonban kevés eredetiséget tartalmaz, így az előadás prológusában ígért önfeledt kacagásig nem jutunk el.

(2015. június 25. )

Dicsuk Dániel

2015. július 31., 07:07

0 hozzászólás